Meet ESDES!

Már csaknem két hónapja Lyonban vagyok, ám még nem mutattam be az egyetememet, hogy lehet ez? Gyorsan bepótolom ezzel a bejegyzéssel az elmaradást, hiszen végre gyűjtöttem elég képet ahhoz, hogy rendesen meg tudjam mutatni ezt a szuper intézményt és az érdekes épületet, ahova járok.

Ezt látom, amint az egyetem felé igyekezve átkelek a Rhône folyón.

Az egyetem az általam korábban említett Presqu'île-en helyezkedik el, mivel én a város keleti részén lakom, ezért minden alkalommal gyönyörködhetek a Lyon-t átszelő folyók egyikében, ami egyértelműen az utam fénypontja. Innen a város egyik legnagyobb tömegközlekedési központján, a Perrache-on át jutok el az egyetemre. 

Épület az épületben

Az ESDES (École supérieure pour le développement économique et social) az Université Catholique de Lyon (UCLy) üzleti és közgazdasági kara, két kampusszal rendelkezik, amelyek közül nekem csak az egyiken van órám. Az egyetem egész családias, nagyjából 1500 egyetemistának szolgál második otthonul. A Campus Saint-Paul, ahol én töltöm hétköznapjaim egy részét, korábban börtönként szolgált, ami kiválóan kivehető az építészetből. Kívülről az épület főleg üveggel fedett, rendkívül modern, ám amint belépünk a főbejáraton (ami most már az egyetlen, mert a terrorizmus-fenyegetettség miatt az összes többi bejáratot lezárták) egyenesen szembetaláljuk magunkat egy középkori-szerű építménnyel. 

Az épület egyébként egy labirintus, számos szárnnyal rendelkezik, amikben minden nehézség nélkül el lehet tévedni bármikor. Nekem is jó pár hétbe telt mire gond nélkül sikerült eljutni az órarendben szereplő termekhez. És még mindig van olyan szárny, ahol egyáltalán nem jártam. 

Pár további kép a szellős és napos auláról:  

 

A bejárattal szemben lépcsők keresztezik az aulát, amelyek segítségével lehet eljutni a második emeleten található hatalmas könyvtárba, a tanuló- és dolgozószobákba és az első emeleten található nagy előadótermekbe. A könyvtár szinte mindig tele van, rengetegen tanulnak már a félév első heteiben is, szóval nagy a helyvadászat, ha épp csúcsidőben érkezik az ember. A könyvtárban lehet továbbá nyomtatni is. A jobboldali képen az első emeleti előadók ajtajai és a második emeleti könyvtár bejárata látható. 

Az baloldalin pedig a másik irányba fordultam ugyanazon a ponton, így pedig a bejárat és tőle jobbra a cafeteria látható. Az aula nagyszerű kiállítóhely, már találkoztam számos ideiglenes standdal, néhány külsőssel és több egyetemivel. Valamelyik nap egy csoport palacsintát sütött itt, érdekes volt. 

Az óráim főleg a bejárattól jobbra elhelyezkedő régi épületben vannak, ahol a recepció is található. Ez a jobboldali képen látható. A recepció fölött a galérián minden hónapban új kiállítás tekinthető meg. 

A recepciótól továbbhaladva minden irányban régies lépcsők vezetnek az újabb szárnyakba. Nehézség, hogy mindegyik pontosan ugyanúgy néz ki, így nem könnyű reggel fél nyolckor félig csukott szemmel navigálni.

 

A kampuszon több rejtett kis belső udvart is lehet találni, ahol padokon lehet sütkérezni, már most februárban, mert két hete gyönyörű időnk van és nagy örömömre beköszöntött a tavasz.

Könnyű elfelejteni egyébként, hogy ez egy katolikus egyetem, én el is felejtettem egészen addig amíg egyik nap egy unalmas fél órámban el nem kezdtem barangolni az épületben és fel nem fedeztem a fenti képen látható kis kápolnát, ami a recepció épületében, két szinttel feljebb bújik meg. Nagyon békésnek tűnik a hely, meglepődtem amikor megtaláltam.

Alább pedig az egyetem imázsfilmjét linkelem, amit az általam bemutatott épületben forgattak. Szerintem jól megragadta a hangulatot, örülök, hogy itt tölthetem a félévemet.