Minden, amit a franciákról tanultam

Mit tanultam a franciákról négy és fél hónap alatt? Elég sokat, azt már most elárulom. Sokan beszélnek kultúrsokkról, ami elméletileg mindig bekövetkezik, amikor az ember külföldre költözik és beilleszti magát egy teljesen másik ország és kultúra kellős közepébe, így ez egy olyan szó, ami sok(k)szor előkerül az Erasmussal kapcsolatban. Őszintén, nálam a ’sokk’ elmaradt, de ez talán várható is volt, hiszen olyan elképesztő szakadék nincs a Magyarország és Franciaország között, bár minden relatív. Ennek ellenére többízben is előkerültek különbségek a „Nyugat” és szerény kis országunk szokásai között.

Kezdjük tehát a legjellemzőbb francia sztereotípiákkal. Tapasztalataim alapján van bennük igazság, de végső soron azért ezek mégiscsak általánosítások. Mint a kinti félévem multikulturális menedzsment óráján megtanultam, ezek arra jók, hogy irányt mutassanak, csökkentség az úgy nevezett ’bizonytalanságot’ a szituációval, emberekkel kapcsolatban. Ettől eltérő módon felhasználva csak negatív hatása van. Megállapíthatom a francia életmódról, hogy kevésbé stresszesek/lehangoltak a hétköznapjaik és azt is, hogy teljesen máshogy fogják fel az életet. Habár annyira nem veszem véresen komolyan, de mindenképpen nagyobb figyelmet fordítok a kikapcsolásra, legyen az egy békés ebédszünet, egy jó beszélgetés egy baráttal vagy egy (kedvenc alkoholos vagy nem alkoholos ital) egy hosszú és fárasztó nap végén. Náluk a stressz nem prioritás és ez egy fontos lecke volt számomra.

Az általános stressz hiánya ezzel szemben nem tesz jót például a bürokratikus folyamatoknak, mint kiderült. Ha egy abszolút negatívumot kellene kiemelnem a kint létem alatt, akkor az az adminisztrációs folyamatok csigatempóban való előrehaladása vagy sok esetben az előrehaladás abszolút hiánya. Ez a telefonom ellopásának esete és a szociális támogatási irodával való egyezkedésem során jött egyébként elő, de sok fejfájást okozott nekem.

Egy számomra korábban ismeretlen koncepcióval is meg kellett ismerkednem a félév alatt, amely habár nagyon egészségesnek tűnik számomra, sok időbe telt, mire megszoktam. Ez pedig nem más, mint az ebédszünet. Viccesen hangzik, de Franciaországban nem vicc, sőt szent dolog az ebédszünet. A legtöbb helyen déltől délután kettőig tartó szeánsz az ebéd elfogyasztása, minden iroda és szolgáltató zárva ilyenkor. Az éttermek nem este vannak főként nyitva, hanem ebédidőben, akkor pedig szabad széket sem találsz egyikben sem. Jobban belegondolva tényleg egészséges szokás ez, de azért behúztak a csőbe jó párszor, amikor elfelejtettem például, hogy a bank délben nincs nyitva.

További tudnivaló, hogy a franciák nagyon szenvedélyesek a demokráciával kapcsolatban. Nem félnek kifejezni, ha valami nem tetszik nekik, az biztos. A szombatjaimat a sárgamellényesek színesítették, akiket ajánlatos volt kikerülni, ha nem vágytál adrenalinre és könnygáz-parfümre. Érdekes volt első kézből megtapasztalni egy ilyen nagyszabású tüntetéssorozatot és figyelni az alakulását hétről hétre.

Következő megállónk a bagett! Nem gondoltam volna, hogy a franciák mindenhova bagettel a közlekednek, de ez igaznak bizonyult. Munkából hazafelé igyekvő nő a villamoson, karján (mint egy kisbabát) cipel négy bagettet; férfi biciklizik át a városon, két keze a kormányon, jobb hüvelykujja alatt pedig egy bagettet fúj a szél. Olyan, mint nálunk a kilós kenyér, zseniális. Ennek és az evésen lévő nagy fókusznak ellenére általánosságban elmondható, hogy egészséges testalkata van az emberek nagy százalékának, ami igen nagy paradox, hiszen van bőven bor, sajt és bagett fogyasztás. Erre sokak szerint az a megoldás, hogy kevesebbet és sokkal lassabban esznek, mint más nemzetek. Lehet benne igazság.

További prekoncepciók közé tartozik a csíkos felső és a barett sapka viselése, amivel egyáltalán nem találkoztam, csak turistákon. Mondják, hogy a franciák sokat dohányoznak, ami általánosságban véve igaz, bár én a hazai tendenciákhoz viszonyítva nem tartom kiemelkedőnek. Ja és nem a csiga a fő táplálék a szóbeszéd ellenére. Az valóban igaz, hogy kapható, de csak elegáns éttermekben. Én azért inkább kihagytam. 

Azt biztosan mondhatom, hogy nagyon karakteres nép a francia és mint mindenkinek, nekik is megvannak a jó és rossz tulajdonságaik. Sokkal jobban megértem őket mára (nyelvileg és mentalitás ügyileg is) és mindenképpen közelebb kerültek a szívemhez. :)