Vizsgaidőszak dióhéjban

              Nos mint minden jónak, így minden félévnek is vége szakad és a katartikus (avagy az én jelenlegi esetemben keserédes) felszabadulás előtt még le kell küzdeni egy akadályt, a vizsgaidőszakot.

Ebben a félévben ez nekem egy hetet, sőt egészen pontosan négy napot jelentett, mivel a francia rendszerben előre beosztott vizsgák vannak, izomból húsvét hétfő után kezdődve. Nincs választható időpont, nincs taktikázás és nincsen második (pláne harmadik) időpont vizsgázni. Természetesen javítani ettől még egyszer lehet, de mivel az valamikor június-július tájékán van, ezért a nemzetközi diákoknak rendkívül praktikátlan, hiszen hív minket a haza. Így tehát célszerű elsőre teljesíteni mindent.

Amennyire aggodalmat keltett bennem először a négy napra beosztott öt darab két órán keresztül tartó vizsgám, annyira nem volt vészes a dolog. Természetesen kimerítő ennyi időn át száz százalékos figyelemmel és a lehető legjobb tudásodat ezerrel élesítve koncentrálni, de abszolút teljesíthető. És meg kell, hogy mondjam, nagyon jó érzés ilyen gyorsan és effektíven túl lenni a vizsgákon.

Kérdezitek talán: hogyan ilyen realisztikus ez a tömött vizsgahét? Egyszerű a megoldás. Abban rejlik a dolog nyitja, hogy teljesen más az oktatás metodikája odakünn. Mielőtt megkezdtem külföldi tanulmányaimat a nagy Nyugat-Európa vidékén, sok helyről hallottam hírét, hogy mennyire csoportmunka- és projektalapú az oktatás errefelé.  Először ez kissé visszariasztott, mert hát mit is csinálna egy olyan dolog, amihez nincs az ember hozzászokva. Amint belekerültem ebbe a rendszerbe, egyre jobban megkedveltem ezt a módszert, a teljes megelégedésemet pedig a vizsgahét befejeztével tudtam kifejezni. Természetesen a félév során nem mindig volt kedvem megírni a beadandót, ötödször is megkérni a csoporttársamat, hogy legyen kedves elkezdeni az ő részét a projektben így, röpke 12 órával a határidő előtt és ilyesmik. Viszont amikor a vizsgához kerültem, tudtam, hogy miről szól a tárgy, tudtam, hogy hogyan kell alkalmazni, a megtanult módszereket és elméleteket. Nem is beszélve arról, hogy a vizsgák nem a lexikális tudásra épülnek, hanem a feladatok nyolcvan százaléka esettanulmány avagy a megtanultak alkalmazása önállóan egy gyakorlati példán szemléltetve.

              Egy szó, mint száz, meg vagyok elégedve a néha kissé rendezetlen, kissé összevissza francia oktatással. Még akkor is, ha a hétről hétre változó órarenddel nem igazán sikerült megbarátkozni. Az eredményekről ne kérdezzetek, hiszen azok még nem kerültek kihirdetésre, hiszen nagyon megengedőek a határidők az oktatókkal szemben a hazaiakhoz képest. De jó érzésem van azért az eredményekkel kapcsolatban. J