Check-in: Lyon

Minden nagyon gyorsan történt. Mivel a repülőgépem január 2-án indult, ezért a szállást, az adminisztrációt, de legfőképpen a vizsgáimat fénysebességgel kellett elintéznem és befejeznem. Elmúlt a karácsony, az egyetemisták fele valószínűleg azon aggódott, hogy elég lesz-e az alkohol szilveszterre, a másik felét a januári vizsgák kísértették. Vagy éppen mindkettő egyszerre. Eközben én két bőrönd és egy hatalmas halom tömörítésre váró tárgy között a földön ülve igyekeztem mindent az eszemben tartani, anélkül, hogy elveszteném.

  

Három bőrönd-újrapakolással később az újév második napján úton voltam a bécsi reptérre. A délután közepén már a lyoni Saint-Exupéry repülőtérről gurultam ki két kezemben a bőröndjeimmel, a 60 km/órás szélnek köszönhetően millió hajszállal a szememben. Azt sem tudtam, hogyan jutok el a szállásra 45 perc alatt, hiszen időpontom volt a becsekkolásra, amit csúnya lett volna lekésni. Az UberX és a kedves sofőröm Djaffar megoldotta a problémámat, és csupán pár perc késéssel megérkeztem a szállásra. Nagy magabiztossággal „libegtem be” (26 kilós bőrönd ide vagy oda), hiszen meg voltam győződve róla, hogy egy főként nemzetközi diákok által lakott kollégiumszerű képződmény recepciósa legalább egy picit tud angolul. Naiv gondolat, mint kiderült. Még egy órája sem voltam az országban, de már franciául makogva próbáltam elintézni a szükséges adminisztrációt. Végül sikerrel jártam, de mire feljutottam a szobába, már folyt a hátamon a víz.

Első észrevételem a furcsa világosság volt, hiszen január elején Magyarországon már négykor sötét van, ám Lyonban csak öt után kezdett alább ereszkedni a napocska. Ezen gondolatmenet sikeres levezetése után összeomlott az agyam rendszere és rám szakadt az egész napos (kit hitegetek, egész hetes) stressz következménye: a fáradtság. Pár óra múlva összegereblyéztem magam és elkezdem elrendezni a környezetemet. Amint észrevettem, hogy nincs mire felhúzni az általam importált ágyneműt, lementem reklamálni a recepcióra, ahol a hölgy rezzenéstelen arccal átnyújtotta az ágynemű csomagomat 10 euró ellenében. (Egyébként a párna giliszta alakú volt és három éjszaka alatt kikészítette a nyakamat, úgyhogy a negyedik nap már a Primark home szekciójában tolongtam egy ergonomikusabb példány után kutatva.)

Tehát megérkezésem többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlott, ám ez még csak a kezdetek kezdete volt, az igazi kalandok csak ezután jönnek.