Dîner à Lyon

Január 23-án került sor a félév első egyetem által szervezett programjára, a francia családi vacsorára. Az egyetemi programokra első héten jelentkeztünk és nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy ez a program egybeesik a születésnapommal. Végre valaki más főz!

Salade lyonnaise

A családokhoz 2-3 fős csoportokban lettünk beosztva és kikötés volt, hogy különböző nemzetiségűek mehettek csak együtt. A vacsoracsapatom a Duverger családhoz lett meghívva és két nagyon aranyos lánnyal voltam beosztva; egyikük indiai, másikuk pedig vietnámi volt. Előre megbeszéltük, hogy együtt megyünk, nehogy eltévedjünk, mert a család lakása a külvárosi részen volt. Kínos lett volna egyedül eltévedni és elkésni. Az elkésés sajnos így is megtörtént, mert a metró úgy döntött, hogy minden ok nélkül megáll tíz percre az egyik megállóban, de házigazdáink szerencsére nagyon türelmesek és kedvesek voltak. A megbeszélt találkozóhelyen vártak minket és együtt sétáltunk a lakásukhoz. A család egy idősebb házaspárból és korunkbeli lányukból állt, a lakásuk pedig ízléses volt és otthonos. Nagyon tipikus francia hangulata volt az egész jelenetnek.

Quenelle lyonnaise

Tarte aux pommes

Stílusosan apéritiffel kezdtünk, aztán jött az előétel, ami a lyoni saláta névre keresztelt szalonnás-tojásos salátakombó volt. Nagyon jól nézett ki és ízben sem okozott csalódást. A főétel szintén egy lyoni specialitás, a quenelle volt ami tulajdonképpen apróra darált halból készült könnyű gombóc volt sok szósszal. Háromféle verzióban felszolgálva, mindegyik verzió más szósszal érkezett: gombás, „spicy” (ami engem leginkább a csirkepörkölt levére emlékeztetett) és paradicsomos. A vacsorát egy könnyed és tetszetős tarte aux pommes zárta, ami pontosan annyira volt édes, amennyire kellett. A ház ura megkínált minket helyi borral és további házi alkoholokkal, majd amint megtudta, hogy születésnapom van, mindenből kétszer akart tölteni. Annyira aranyosak voltak, még énekeltek is nekem. J

A vacsora befejezése után még órákon keresztül beszélgettünk, nagyon elmerültünk benne. Nem volt nehéz, mert a család minden tagja rendkívül érdeklődő volt és ennyi különböző kultúráról évekig lehet beszélni. Végül még fuvart is kaptunk hazafelé! Sajnos közös képet elfelejtettünk csinálni, viszont utaltak rá, hogy még találkozhatnánk egyszer mielőtt mindenki hazarepül, így lehet hogy csak késik, de nem múlik. Szuper élmény volt az este, remélem sor kerül majd az ismétlésre is!