Lyon közelről s távolról

A változatosság kedvéért az elmúlt hétvégét a saját városomban, a gyönyörűséges Lyonban töltöttem. A torinói élmény által inspirálva, kis international csapatunkat összegyűjtve szombat reggel felkerestük a free walking tour fehér esernyős vezetőjét a Place Bellecour-on, hogy kicsit jobban megismerhessük a város történetét és felfedezzük a kis zegzugait. Lyon érdekessége, hogy ahány kerület, annyi arca van. Alig várom, hogy mindet láthassam!

              A térre tartva rengeteg pékség ablakában találkoztam koronát viselő pite formájú dolgokkal, ami már nagyon piszkálta a kíváncsiságomat egy ideje, így kiderítettem végre, hogy mire fel az ünnepi gúnya. A sütemény Vízkereszt környékén jelenik meg a pékségek polcain és galette de rois-nak, avagy a királyok lepényének hívják. A lepénybe porcelánfigurát sütnek és társaságban fogyasztják el, majd aki megtalálja a szeletében a figurát, ő viselheti a koronát. Mindenképp érdemes megkóstolni!

             

              A körbevezetést Lyon középső részén, a találóan elnevezett Presqu'île-en kezdtük (jelentése: „Majdnem sziget”), meghallgattuk a háromszor leégett színház történetét, majd Vieux Lyon, azaz az óváros felé vettük az irányt. A gyalogos hídon áthaladva gyönyörködtünk a napfürdőző lyoni tájban (bár rettenetesen hideg volt), majd átérve rögtön sárga mellényes tüntetőkbe botlottunk a Palais de justice lábánál. Szombat délelőttönként ez nem szokatlan mostanság.

      Tovább haladtunk az óváros gasztronómiai főutcája felé, amit Rue du boeuf-nek hívnak és ez  a legtöbb Michelin csillagos étteremmel rendelkező utca Lyonban. Vezetőnk ezután egy kívülről lakóház ajtajának tűnő bejáraton átvezetett minket egy másik utcába. Elmesélte, hogy az ilyen átjárókat traboule-oknak hívják (jelentése: keresztül/átmenni) és nagyjából 400-500

található Lyonban, ezek közül 200 regisztrálva a városvezetésnél. Kettő fajtájuk a privát és a publikum számára is nyitott. Az előbbiek csak délután kettő óra előtt érhetőek el azok számára, akik nem az épületben laknak, ám az utóbbiak bármikor használhatóak és ajtajuk előtt jelzés is található. Az egyik leghíresebb a 16. századi rózsaszín torony, ami a legenda szerint a torony tetejéről magát levető lány vére miatt ilyen színű.

              Találkoztunk egy épülettel, ami ma hotelként üzemel, ám korábban iskola volt, így amikor a tulajdonos hotelt akart csinálni belőle, nem tudta mit kezdjen a székekkel, amiket az épületben találtak. Kreatív módon ezek a székek most már a hotel külső falát díszítik.

         Következő megállónk a Saône partján található hatalmas freskó, a Fresque des Lyonnais, ami a legnevezetesebb lyoni származású embereknek állít emléket. A 800 m²–es művészeti alkotás többek között Paul Bocuse-nak, André-Marie Ampère-nek, a Lumière fivéreknek, a kis hercegnek és megalkotójának Antoine de St-Exupéry-nek is.

              Számos lépcsőt megmászva egy nagyszerű kilátópontra érkeztünk, ahonnan a kilátás egyébként pompás lenne, de túl párás időnk volt. Viszont az alattunk elterülő római kori romokig kiválóan elláttunk. A távolban a bazilika és a kilátótorony is látszik.

              A körbevezetésünk a város második főterén, a városháza előtt fejeződött be. Ezután a csapat nagyjából szétszóródott, én két barátom társaságában a Basilique Notre-Dame de Fourvière irányába indultunk. Habár az épület nincs kétszáz éves sem, annyira gyönyörű és meghatározó, hogy egyértelműen Lyon egyik szimbóluma. A bazilika mellől lélegzetelállító kilátás nyílik a városra, amennyiben az idő is közreműködik. Most ezzel a kilátással zárom soraimat és képáradatomat. Until next time! :)