Going offline

Az első hétvége nyugalmasan telt, kissé lelassultak az események, végleg kifutottam a bőröndöm aljából előásott müzliszeletekből. Semmi sem hasonlítható a négy nap rágcsálás utáni első meleg ételhez. A koliban található konyha viszont nem túl inspiráló, szóval gyorsan el kellett fogadnom, hogy ez a félév nem a gasztronómiai karrierem csúcsa lesz, de nincs is ezzel gond.

              Először kedden kellett az egyetemen megjelennem egy fél kilences francia nyelvi felmérő kitöltéséhez. Mivel ezen a napon keltem addig a legkorábban, furcsálltam a redőny mögül elém táruló végtelen feketeséget. Szürreális volt reggel nyolckor vak sötétben sétálni az egyetemre. A délutáni óráim végeztével zenét hallgatva hazafelé indultam és felszálltam a villamosra. A leolvasó nem működött együtt velem, tehát csak többedszerre volt hajlandó elismerni, hogy én valóban egy havi bérlet büszke tulajdonosa vagyok, így pár másodpercre elvesztettem a fókuszt. A zene elhallgatott a fülemben és érzetem, hogy valami gáz van. Persze, ilyen az én szerencsém, valaki elemelte a telefonomat kabátzsebemből amíg a bérlettel szórakoztam. Esélytelen volt a csúcsidős tömegben megmondani, hogy ki volt az, így igazából ebben a pillanatban el kellett tőle búcsúznom. Eszembe jutott, hogy a fél életem a kis kütyün van, beütött a pánik és rohantam vissza a koliba. Szerencsére Anya megőrizte a hidegvérét és segített gyorsan intézkedni.

              Másnap a koordinátorral való egyeztetés után megpróbáltam szerezni egy ISC tagot, aki beszél angolul és franciául is, hogy kísérjen el a kerületi rendőrségre bejelenteni a lopást. Természetesen nem sikerült elsőre, mert az irodájuk bezárt mire órák után odaértünk, úgyhogy mehettem vissza a következő nap. Mint kiderült, jól tettem, hogy vittem magammal egy franciát, mert a rendőrőrsön senki nem beszélt angolul, ami megnehezítette volna a papírmunkát. Egyáltalán nem lepett meg, amikor mondták, hogy semmi sem fog valószínűleg történni. Nem vártam én semmilyen csodát, de legalább túlestem ezen is.

Nem azt mondom, hogy van jó időpont arra, hogy meglopjanak, de annál azért nem sok rosszabb van, mint amikor alig egy hete vagy egy számodra új és ismeretlen országban.

Ne legyetek olyanok, mint én, vigyázzatok a zsebtolvajokkal gyerekek!