Hétvége Párizsban

Bagett a Notre Dame előtt

               Második csajos hétvégi kiruccanásunk helyszíne Párizs volt, az örök klasszikus. Ez egy olyan látni kell típusú város. Egy korábbi alkalommal már jártam ott, de az a látogatásom igencsak rövid volt, csupán két órát töltöttem akkor ott, ettem egy kebabot és eláztam a Notre Dame előtt. Szép emlékek. Ideje volt kicsit felfrissíteni a memóriámat.

              Úgy döntöttünk, hogy elkerüljük a hat és fél órás buszos zötykölődést és beruházunk pár TGV jegyre, hogy megmentsünk majdnem öt órát és cserébe inkább alább adunk a szállásból. Odafelé nem ugyanazzal a vonattal mentünk mindannyian, mert nem sikerült ugyanarra a járatra jegyet vásárolnunk a villámgyorsan fogyó ülőhelyek miatt, így nekem és osztrák barátnőmnek volt hat órája a többiek érkezése előtt. Ez volt az első utazásom a TGV-vel és meg kell hagyni, valóban gyors kis masina. A 320 km/órás sebesség nem párosult jól a menetiránynak háttal levő ülőhelyemmel, szóval lelkesen vártam,  hogy odaérjünk.

       

Az első délutánt rengeteg sétálással töltöttük, a Notre Dame-tól egészen a Concorde-ig elmászkáltunk, útba ejtve a Museé de l’Orangerie-t, ami a Tavirózsák látványa mellett nagyszerű menedék volt az eső elől is. Sajnos az időjárás nem működött együtt velünk, pár óránként újra és újra nekiállt esni, ami közel sem a tökéletes idő a városnézéshez. Este visszatértünk a vasútállomásra a többiekért, majd együtt vettük az irányt a szállásunk felé. A hostel a város északi részében volt, tíz percre a Moulin Rouge-tól, minden díszes volt a szobákat kivéve. Pirospont volt viszont az árba foglalt reggeli, ami megspórolt nekünk két korai reggelivadászatot. A kilátás nagyon tipik párizsi volt a szobából. Vacsora után kutatva útnak indultunk a szakadó esőben és egy modern kis francia bisztróba botlottunk pár utcára a hosteltől. Az egyik legjobbat ettem ott, mióta kiutaztam.

 Másnap korán keltünk és free walking tour-t leltünk. Minő meglepetés, Párizst is az ingyenes körbevezetéssel kezdtük, aminek az egyetlen hátránya az volt, hogy sajnos pontosan ugyanazt az utat járta be, amit mi megtettünk tegnap, csak több érdekességgel és hidegebb időben. A szombati időnk nagyon barátságtalan volt, szeles és jeges, de nem állított meg minket. Délután visszasétáltunk a Notre Dame-hoz, körbenéztünk bent és fel is másztunk a 442 lépcsőfokon a torony tetejére. Még a harangot is meg lehetett nézni, körbe volt véve a Notre Dame-i toronyőr történetéről készült jelenetekkel. Ezután crêpe-pel a kezünkben az Eiffel-torony felé vettük az irányt. Kisütött a nap és pont a golden hour alatt kaptuk el a hatalmas építményt, nagyon különleges élmény volt. Álldogáltunk és néztük, ahogy pontban hatkor felvillannak a fények, ragyogott a torony. Be kell valljam, most már látom a vonzerőt. Rendkívül hideg volt, így a hosszú sor kiállása ellen döntöttük és megegyeztünk, hogy inkább másnap reggel megyünk fel a tetejére. Következő napirendi pontunk a Louvre meglátogatása volt, ami az új szombat esti ingyenes nyitva tartás miatt elképesztően népszerű volt. Mivel nagyon fáradtak voltunk és közelítettünk a fejenként harmincezer lépés felé, így limitáltuk a megtekintendő műalkotások számát. A Louvre egyszerre lenyűgöző és félelmetes is a hatalmas mérete miatt. Érdekesség, hogyha 100 napig minden percedet ott töltenéd, talán akkor láthatnád mind a 380 000 megtekinthető műtárgyat és 35 000 festményt. A múzeum után a Moulin Rouge-zsal szembeni lebanoni étteremben vacsoráztunk, amit most próbáltam először, de nagyon ízlett.

             

Kilátás a szállásunk ablakából

              Vasárnap kicsekkoltunk, majd egyenesen az Eiffel tetejét céloztuk meg. Leírni könnyebb, mint feljutni volt. Majdnem egy órát álltunk a monstrum alatt a gyenge napsütés/erős szél kombóban, de végül felértünk a legfelső szintre. Az előző nap azt gondoltuk, hogy a Notre Dame teteje magasan van, de a torony tetejéről elénk táruló kilátás hamar megcáfolta ezt a gondolatot. Szerencsére a napsütésben nagyszerű volt a kilátás, így hosszú perceken keresztül csak bambultunk lefelé a magasból. Elbúcsúztunk a kilátástól és átkeltünk a Szajna felett az Arc de Triomphe felé véve az irányt. A szombati tüntetések miatt ezt a környéket direkt elkerültük az előző nap, de vasárnap délelőtt a turistáktól eltekintve elég békés volt a környék. Végigsétáltunk a Champs-Élysées-n, ebédeltünk, majd beálltunk a Musée d’Orsay előtt kígyózó többszáz emberes sorba. Mikor végre bejutottunk, egyenesen az impresszionisták terme felé vettem az irányt. A hétvégén meglátogatott múzeumok közül talán ez volt a kedvencem, nagyon jó hangulata volt és élveztem, hogy egy képért nem verekedtünk negyvenöten. Közeledett az utazásunk vége, így visszamentünk az állomásra és könnyes búcsút vettünk Párizstól. Kifáradva, de boldogan huppantam le a vonatülésre, ahol ez alkalommal a jó irányba nézett az ülésem.