Téli szüneti kalandok II. - Brugge

Kedvenc házikóim

Reggel fél hét, sötétség és hideg, avagy a brugge-i reggelünk dióhéjban. Finoman szólva sem nevezném kellemesnek az érzést, amikor felkapcsolódnak a buszon a reflektor-erősségű fények és lezavar a buszsofőr a hidegbe. Egyrészt szörnyű, mert fáradtan még jobban csontig hatol a hideg, másrészt nem is rossz, mert legalább levehetem a lábamat a nyakamból. Nagyjából három órán keresztül sikerült csukva tartani a szememet éjjel, szóval nem is nagyon nyitottam ki egészen addig amíg el nem értük a legközelebbi Starbucksot, ahol aztán a következő két órán keresztül táboroztunk. Ennek három nagyon fontos oka volt: az egyértelmű koffeinforrás, nagyszerű asztalok alváshoz és egyébként semmi sem nyit ki nagyjából kilencig. A fele csapat tehát dobott egy gyors szundit, majd összeszedtük magunkat és igazából elkezdtük a napot.

Legszebb városka

A brugge-i Lady Gaga

A felkelő nap fényében sétáltunk az óváros utcáin, ámultunk-bámultunk, majd elértünk a város főterére. Hogy miért? Ha olvastad az eddigi utazós bejegyzéseimet, már tudod, hogy a free walking tour miatt, ami onnan indult. A túravezetőnk egy kedves, tanárnéniszerű hölgy volt, aki az átlagosnál is jobban örült a lassan kibontakozó jó időnek. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi város Brugge, ez  
volt életem leghosszabb körbevezetése, mondhatni úgy is, hogy belejött a hölgy a sztorizásba. A sok körítés között azért bőven lehetett értékes információt is felfedezni, hiszen igazán érdekes történelemmel rendelkezik a város. Aki már járt Brugge-ben tudhatja, hogy lépten-nyomon hattyúkba botlik az ember, ami nem véletlen. Az agresszív madárkák valójában egy régi átok miatt ilyen elterjedtek a városban. I. Miksa német-római császár kemény kezét nem szívlelték ugyanis a habarodottnak tartott brugge-i lakók, így amikor a császár nem tett eleget a követeléseiknek, a város népe összefogott és lefejezte Miksa legjobb barátját, Langhal-t („hosszú nyak”). Az uralkodó végül beadta a derekát, ám nem következmények nélkül, ugyanis kiadta parancsba, hogy Brugge városa köteles 101 hattyút gondozni az idők végezetéig, e módon is emlékezve a Miksa fejetlen kebelbarátjára.

A szerelem tava és a helyi lakos hattyúk

A város először a Holt Brugge című könyvnek köszönhetően került a popkultúra térképére, a könyvben leírt szerelmesek tava felett átívelő híd a mai napig közkedvelt csókhelyszín. A magyarul rendkívül kreatív módon Erőszakik című film (eredetileg „In Bruges”) is a városban játszódik, körbevezetésünkön még a hotelt is láthattuk, ahol forgatták.

A walking tour végét egy helyi trüffel megkóstolásával „ünnepeltük”, amit nagy örömünkre ingyen kaptunk az egyik csokoládékészítőtől. Ezután szétváltunk, az egyik csapat elfoglalta a szállást, a másik elindult kalandozni a városban. Én nagyon lelkes voltam a táskámtól való

A brugge-i csokoládékészítők egyesületének cégére

megválásban, így a szállásosokkal tartottam. Miután felfedeztük a régi gerendaházunk mindhárom szintjét, mi is csatlakoztunk a városnézőkhöz. Nem volt egyszerű, mert a dél-koreai barátunk ahányszor leült valahová, annyiszor aludt el. Nem viccelek. Húsz perc ébresztgetés után sikerült elindulnunk, majd egészen a Szent Vér bazilikáig bírta, ahol elmondása szerint „imádkozott” a padon ülve. Mi tudjuk az igazat, az egy ötperces szundi volt.

A naplementét egy sétahajóból néztük, ami körbe vitt minket a város kanálisain. Ezután az egyik kedvenc részem következett, ami az igazi belga gofri kipróbálása volt, annyira jól esett, hogy az hihetetlen. A helyi hasábburgonyát is kipróbáltuk és eldöntöttük, hogy a Harangláb-torony előtt parkoló kettő árus közül melyik készíti jobban. Ha Brugge-ben jársz, emlékezz: a jobboldali a jobb!

A Szent Vér bazilika

Este összefutottunk egy Erasmusos sráccal, aki a várostól 15 percre lakik, így egy helyit is beavattunk a csapatunkba. Nagyon jól jött a helyismerete az esti kocsma kiválasztásánál és jobbnál jobb söröket ajánlott nekünk. Életem eddigi legjobb söreit ezen az estén ittam, az biztos, hiszen semmihez nem hasonlíthatóak a belga sörök.

Éjfélig bírta a csipet csapat a kiképzést, alig vártuk, hogy végre egy igazi ágyban aludjuk. Nem tarthatott sokáig, mert reggel nyolckor folytatódott a kaland, de az már egy másik bejegyzés története.

A csapat Brugge-ben

Az egyik legjobb sör amit valaha kortyoltam