Téli szüneti kalandok III. - Köln

Elérkeztünk a kalandunk utolsó állomására. Ez volt a legrövidebb út és egyben az egyetlen, amit nappal tettünk meg. Reggel felültünk a buszra, délután már meg is érkeztünk Kölnbe.  Amint kiértünk a vasútállomásról azonnal elénk tárult a kölni dóm teljes életnagyságban. Valamiért nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas, pedig tudtam, hogy a világ harmadik legmagasabb temploma. Első dolgunk a szállás elfoglalása volt, ami nagy meglepetésemre nagyon közel volt a dómhoz, csupán három perc séta. Eddig nem említettem, hogy a szállásokat nem én foglaltam, úgyhogy mindegyik meglepetés volt, de bíztam a barátaimban és nem is csalódtam. Mindegyik teljesen különböző volt, de nagyon jó. A kölni táborhelyünk egy backpacker hostel volt, alacsony árakkal, tiszta szobákkal és egy kocsma-étteremmel az alsó szinten. Minden jó egy helyen.

A délután hátralevő részét kajavadászattal és sétálgatással töltöttük, nem túl produktívan, de jól esett a nyugis program mindenkinek. Csatlakozott hozzánk egy majdnem helyi Erasmusos srác is, aki a szünetre hazament, így körbe tudott minket vezetni. Este elmentünk vacsorázni egy tradicionális német étterembe, ahol mindenki lecsapott a schnitzelre. Én egy kellemesnek hangzó paradicsomlevest választottam, amit egyáltalán nem bántam meg. A pincér egy hagyományos ruhákat viselő német úriember volt, aki nagyon hangosan beszélt és mérgesnek tűnt, de megegyeztünk a többiekkel, hogy nem volt az. Csak nagyon német volt valószínűleg. Megtanultuk, hogy a tradicionális nyugat-német kocsmákban addig hozzák az újabb és újabb pohár söröket ameddig a poharad tetejére nem teszed a poháralátétet, ami egyébként sörszámlaként funkcionál. Minden pohár sör után húz rá egy vonalat a pincér. Nekem nagyon tetszett ez a rendszer.

Másnap reggel, pontosabban délelőtt egy újabb gyönyörű napra ébredtünk. Beiktattunk egy erős kardióedzést, azaz felmásztunk a kölni dóm tornyába, ami egészen pontosan 533 igencsak meredek lépcsőfok. Nagyban pihegtünk mire felértünk, de a látvány teljes mértékben kompenzált minket. 360 fokos kilátásunk nyílt a napsütötte Köln városára. Miután leereszkedtünk, megtekintettük a katedrális hatalmas kiállítását és biztosan mondhatom, hogy ez volt a legtöbb arany amit egy helyen láttam életemben. Gyönyörű leplek, ékszerek, kupák, püspöki pásztorbotok; volt ott minden. Délután levezetésképp a Rajna partján iszogattuk a helyi kölsch sört és beszélgettünk, viccelődtünk a szuper kis csapattal. Végül elindultunk az este hatos buszra, ami röpke 11 óra alatt hazarepített minket Lyonba.

Ez volt életem egyik legkalandosabb utazása, a legtöbb kihívással és nehezítéssel, de mindezek ellenére, vagy pont éppen ezért volt ilyen nagyszerű. Köszönettel tartozom a kilenc emberkének, akivel töltöttem ezt az emberpróbáló csodahetet. Jöhet az egy hét alvás!