Barangolás Barcelonában

A tanítás utolsó hete és a vizsgahét közé ékelődik egy hét szünet „tanulni”. Legalábbis elvileg, de szerintem mindenki tudja, hogy a cserediákok mit csinálnak ilyenkor. Én megfeleztem az időmet a két tevékenység között és a hét első felében egy barátnőmmel kettecskén bevettük Barcelonát.

              Barcelona mindig is a bakancslistám teteje felé állomásozott, így nagyon izgatott voltam, hogy láthassam. Van valami ezekben a mediterrán országokban, ami mindig elkápráztat. A buszút Lyonból Barcelonába kilenc óra, ami azért kifacsarja az embert (bár a 14 órás amszterdami busz után nem olyan vészes), így egy egész napot végig utazva este érkeztünk meg. Barátnőmmel már akkor csillogó szemekkel pillantgattunk egymásra az üléseinkből, amikor a busz még csak a barcelonai utcákon kanyargott az állomás felé. Megálltunk, hopp lefelé és azonnal irány a tengerpart! Fél évet töltök egy tengerrel körbevett országban és ez az első alkalom, hogy tengert látok, ráadásul Spanyolországban! Ki hallott már ilyet? A szállás elfoglalást direkt későbbre beszéltem meg, hogy gyorsan megnézhessük még a tengert és esetleg a naplementét, amiből sajnos nem sok látszott, mert nagyon felhős volt az ég. Elücsörögtünk egy darabig a parti sziklákon az ott lakó macskákkal, majd elindultunk az Airbnb-nk felé a végtelen hosszú, pálmafás utcákon.

              A szállás egyébként jó helyen volt, közel a Sagrada Familia és viszonylag a Park Güell is. A sejtésem megvolt előre, de végül beigazolódott, hogy valóban sikerült egy magyar pár Airbnb-jét lefoglalnom teljesen véletlenül. Vicces szituáció kerekedett belőle, mert nem mertek magyarul mondani semmit, így nekem kellett megszólalnom, hogy megerősítsem a feltételezésemet. Azért a beszélgetések természetesen angolul mentek, hogy a kis barátnőm se maradjon ki a buliból.

              Másnap reggel korán keltünk és a gyors reggeli megálló után egyenesen nekiindultunk a hegynek a Park Güell felé. Már e korai órán turisták tömkelege keringett a színes lankákon, de nem hibáztatom őket, végtére is mi is ott voltunk. Megnéztük Gaudi házát, körbejártuk a parkot és a mesés építményeket, na meg persze a fotózkodást sem hagytuk ki. A park után a belváros felé indultunk, elsőként azzal a céllal, hogy megnézzük a Gaudi-házakat, ám rögtön kiderült, hogy az egyik hatalmas felújítási munkálatok alatt van. A másik viszont szuper volt, szerintem nagyon különleges építészeti zseni volt a fickó.

Az óvárosi rész felfedezése és az ebéd bekebelezése után úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a Montjuic-kastélyt. Mivel kicsit kieső részen helyezkedik el és egyébként sem szűkölködtünk lépésszámban, így busszal közelítettük meg, ami magában is húsz perc volt. Az egész nap borongós ég ekkorra kitisztult és a napsütésben gyönyörködhettünk a csodás 360 fokos kilátásban a kastély tetejéről. Miután a látvány minden cseppjét magunkba szívtuk és a kiállítótermeket is megnéztük elindultunk le a tengerpartra újfent, hogy újrapróbáljuk a naplementés dolgot. Meseszép volt egyébként, teljesen elbűvölt a tengerpartos része Barcelonának, és legfőképpen az, hogy mindenki ott éli az életét. Ott beszélgetnek, piknikeznek, randiznak, edzenek a homokban. Még sötétedés előtt felkerekedtünk, hogy megnézhessük a Sagrada Familiánál rendezett fényshow-t, ami kísértetiesen emlékeztetett a pécsi Fényfesztiválra egyébként, legalábbis a fénytechnikát tekintve. A show egyébként egy passiótörtént eljátszása volt fényekkel a székesegyház oldalát díszítő figurák segítségével és narrálásával. A nap lezárásaként elmentünk vacsorázni, majd harmincezer lépéssel a lábunkban kidőltünk, mint a fatörzs.

              Utolsó napunk reggelén a Sagrada Familia felé vettük az irányt és gyorsan rádöbbentünk az utazás fő bakijára, hiszen nem foglaltunk előre jegyet, így nem jutottunk be. Legalább ezer százalék, hogy vissza kell jönnöm! Kissé csalódottan, de nem csüggedve elindultunk felkeresni a diadalívet, ami rögtön jobb kedvre derített mindkettőnket, majd a közeli hatalmas parkban is elidőztünk. Az idő viszont repült, úgyhogy egy gyors ebéd után már el is érkezett a hazatérés ideje. Viu a Barcelona!