
Egy csodás csütörtöki napon apró international családunk felkerekedett,
hogy megejtsük az utolsó egyetem által szervezett közös programunkat. Buszra
fel, egy óra zötyögés és már meg is érkeztünk a Beaujolais borvidék szívébe
Lachassagne-ba, e
gy családi pincészet kapujához.
 |
A másodlagos színezetet figyelem épp |
A kinti kora nyári hőmérsékletből érkezve a pince, ahol a kóstolgatást
végeztük, jelentősen hűvösebb volt és érdekes módon kolbászokkal volt
feldíszítve, amely nem éppen egy kellemes borospince hangulatát árasztotta. A
borkóstoltatónk a tulajdonosok fia volt, aki a legjobb tudása szerint
ismertette velünk a borokat. Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csak
hagyta, hogy iszogassunk és nézte, mint aki jól végezte a dolgát, hanem
elmagyarázta a kis tippeket és trükköket, amikkel mi is profinak tűnhetünk,
amikor laikusokkal borozgatunk.
 |
A kilátás a pincészet ajtajából |

Kezdésnek egy 2018-as Chardonnay-t ízleltünk, ami egyértelműen a
kedvenceim közé tartozott, nem csak az ott kóstolt borok között, de általában
is.
Ezután egy 2017-es kevert Chardonnay
következett, ami szintén jó volt, de kicsit túl fűszeres számomra. A fehérek után
színt váltottunk és vörösekkel folytattuk. A következő egy 2016-os Gamay volt,
ami nekem nem nyerte el a tetszésemet, végül pedig egy 2016-os Pinot Noirral
zártunk, ami meglepően kellemes volt.

A kóstolás mellé különböző sajtokat és szalámikat szolgáltak fel, és
persze a szokásos baguett sem maradhatott el. Miután minden tányér és kosárka
kiürült, a társaság a pince bejárata elé csoportosult, ott élveztük a nap
sugarait. A kóstolt borokat természetesen meg is lehetett vásárolni, így a
csapat nagy része csörgő táskákkal indult hazafelé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése