Svájci séták

A március valahogy egész „otthonülősen” alakult a kis környékbeli utaktól eltekintve, így már nagyon vártam, hogy újra útra keljek. Így egy barátnőmmel kiruccantunk és nemcsak Lyon-t, de Franciaországot is elhagytuk egy napra. Helló Svájc, helló Genf!

Ami kicsit bosszantó volt, hogy az összes márciusi hétvége 20 fokban, napsütésben telt, ám amint kirándulni indultunk, a hőmérséklet a felére csökkent és a nap is elhagyott minket. Ám nem csüggedtünk, kihoztuk belőle a maximumot és felfedeztünk annyit Genfből ami egy napba belefér.

Délelőtt 10 órakor érkezett meg a buszunk a tóparti városba, ami ideális időzítésnek tűnt számunkra, de a valóságban annyira nem működött jól, mert egy látszólagos szellemvárosba érkeztünk meg. Az utcán nem voltak emberek és minden zárva volt. Gyorsan tudomásul vettük, hogy Genf vasárnap sokáig alszik és egy gyors felfrissítés erejéig az egyetlen nyitva tartó kávézó felé vettük az irányt. Vajon mi lehetett az? Starbucks természetesen. Ott egy kis koffein társaságában vártuk, hogy beinduljon az élet.

Első célpontunk a Szent Péter katedrális volt, ahonnan meseszép kilátásunk nyílt a városra. Az idő ezen a ponton volt a legkellemesebb a nap során egyébként. Elidőztünk a torony csúcsán, magunkba szívtuk a látványt, majd a híres-nevezetes vízsugarat. Mire odaértünk, nem csak hogy a helyiek, de a turisták is felébredtek, így elég zsúfolt volt a móló, de sikerült lőni pár jó képet.

Ezután kinéztünk magunknak egy kulturális programot és ellátogattunk a genfi történelmi és művészeti múzeumba. Nagyon jó állandó kiállításuk van és pluszpont, hogy ingyenes is! Nagyon belemerültem a szépművészeti részlegbe, gyönyörű alkotásokat állítottak ki. A múzeum után barangoltunk és elindultunk svájci csokit vadászni, ami nem egyszerű küldetés vasárnap délután, amikor a boltok nyolcvan százaléka be van zárva. Végül sikerrel jártunk, zsákba kerültek az isteni svájci csokik és még a visszatérő eső elől is megmenekültünk.

Mivel a buszunk kora este indult vissza Lyonba, így késő délutánra beszéltük meg a vacsorát a barátnőm nagynénjével, amit egy hagyományos svájci étteremben ejtettünk meg. Amint beléptünk, megcsapott minket az átható sajtillat, ami körbelengte a helyet. Egyértelműen minden vendég a fondue-ért tért be, az én társaságom sem különbözött, ugyanis a barátnőm és a nagynéni is nagyon izgatott volt a szénhidrátok szénhidrátba mártogatásával kapcsolatban.

Száz szónak is egy a vége, Svájc jelesre vizsgázott, nagyszerű egynapos kirándulás Lyonból!